Dr. Cser-Palkovics András: "A legméltóbb főhajtás a béke"

2024.04.13. 16:49
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2024. április 13. (szombat) 
 
 
 

11 német és 11 helyi honvéd közel két héten keresztül dolgozott közösen a Szentlélek katonatemető felújításán. A közös munkát szombat délelőtt a magyar és a német kormány között létrejött, Hadisírokról szóló megállapodás aláírásának 30. évfordulójára történő megemlékezéssel zárták.

A Német Hadisírgondozó Népi Szövetséget 1919-ben alapították azzal a céllal, hogy a világ különböző pontjain felújítási, sírápolási munkákat végezzenek. A Szövetség 105 éves fennállása alatt közel 1000 katonatemetőben végzett már hasonló tevékenységet, mint amelyet az elmúlt 12 napban a székesfehérvári Szentlélek katonatemetőben hajtottak végre a Magyar Honvédség 6. „Sipos Gyula” Területvédelmi Ezred tartalékosaival közösen. A katonák megtisztították, lecsiszolták és újrafestették a temető főkapuját, kijavították a kerítésoszlopok hibáit, újrafestették a német gránitkereszteket, lecsiszolták a magyar kopjafákat, valamint egy tavaszi nagytakarítást is végeztek a temető teljes területén. A munkálatokat a magyar és a német kormány közötti Hadisírokról szóló megállapodás aláírásának 30. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés zárta.

„Székesfehérvár földjében hősi halottak ezrei nyugodnak. Nemzetek és népek fiai, akik egyszerre hősei és áldozatai egy alig felfogható méretű világégésnek. A pusztítás léptékéből, az elveszett életek mennyiségéből adódik, hogy az egyes katona, az egyes ember mintha feloldódna a szívfacsaró méretű számok, az áldozati statisztikák tengerében.” – kezdte köszöntőjét dr. Cser-Palkovics András polgármester, aki emlékeztetett: minden egyes sírkő és név az emléktáblán egy embert jelent, aki ugyanolyan érzelmekkel élt, mint a jelen embere. A polgármester arról is beszélt, hogy a több mint kétezer ember áldozata, aki előtt fejet hajtanak ma, elég lehet Európának, hogy a háború borzalmait sose engedje újra tombolni a kontinensen. „Meggyőződésem, hogy az itt nyugvó katonák áldozatának legjelentősebb, sőt, talán egyetlen elfogadható értelmet az ad, ha Európa nemzetei és népei nem ismétlik meg a XX. század első felének a katasztrofális hibáit. Az itt és a világszerte nyugvó hősi halottak előtti legméltóbb főhajtás ugyanis a béke.” – zárta köszöntőjét dr. Cser-Palkovics András.

Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium miniszterhelyettese, Székesfehérvár országgyűlési képviselője beszédében a temető történelmében fontos szerepet vállaló Balsay István, egykori polgármester és Poklosi Péter, a Magyar Hadisírgondozó Szövetség elnökének szerepét emelte ki. Egyúttal bejelentette, hogy Poklosi Pétert az elmúlt évtizedekben végzett áldozatos munkájáért a Magyar Ezüst Érdemkereszttel tüntették ki. „Ma együtt emlékezünk mindazokra, akik parancsban fordultak egymás ellen, de a halálban békére leltek. Háborúkkal terhelt világunkban világosan kell álljon előttünk a felismerés, hogy a békét meg kell őrizni.” – zárta köszöntőjét Vargha Tamás.

Tore May, a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség elnökségének tagja köszöntötte a megjelenteket, kiemelten a háborús áldozatok hozzátartozóit, akik vállalták a hosszú utazást a megemlékezésre. Tore May felidézte, hogy ugyan a magyar és a német kormány megállapodása 30 évvel ezelőtt került aláírásra, a két nemzet hadisírgondozó tevékenysége mégis 40 éves múltra tekint vissza, s ez a hidegháború idején olyan tett volt, amely a magyarok bátorságát bizonyítja. „Nem magától értedő a közös munka, ezért kifejezetten fontos megemlékezni az együttműködés aláírásáról. Legyünk hálásak, hogy az elmúlt 30 évben együtt tudtunk dolgozni.” – emelte ki Tore May elnökségi tag, aki a ceremónia minden résztvevőjét méltatta, hiszen ezekben a nyugtalan időkben, ezzel is életben tartják a világháborúk áldozatainak emlékét.

„Örülök, hogy ma itt lehetek Székesfehérváron, a háború áldozatainak megemlékezésén. Ebben a temetőben a II. világháború több mint 2300 háborús halottja nyugszik. Sírjaikból és az őket illető megemlékezésből az az üzenet következik, hogy őrizzük meg a békét.” – köszöntötte a megemlékezőket Julia Gross, a Német Szövetségi Köztársaság magyarországi nagykövete, aki szerint fontos, hogy segítsünk mindenhol, ahol hozzájárulhatunk ahhoz, hogy az embereket megóvjuk a terrortól, hidakat építsünk és megbékítsünk. Méltatta a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség munkáját, akik kétmillió sírt gondoznak, több mint 40 országban. A nagykövet köszöntője végén a béke fontosságát hangsúlyozta: „A mai megemlékezés azt is megmutatta, milyen kiváltságos számunkra, hogy az Európai Unió békéjében élhetünk. Egy olyan Unióban, ami a két háborút követően lehetővé tette, hogy békében, biztonságban és szabadságban éljünk.”

„Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőre.” – fogalmazott Takács Attila altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének helyettese, aki Wass Albert író, költő gondolatai nyomán kiemelte: a katonahősök emlékének méltó módon történő megőrzése azért fontos, hogy ezzel biztosítsák a következő generáció számára a történelem megismerését. Beszédében elmondta, hogy a katonatemetők emlékeztetik az utókort a társadalmi konfliktusok erőszakmentes kezelésére. Takács Attila altábornagy beszélt Székesfehérvár II. világháborús szerepéről is. Felidézte, hogy a háború végén, egészen 1945. márciusáig súlyos harcok helyszíne volt a város, melyekben rengeteg katona vesztette életét. A székesfehérvári katonatemetőt a II. világháborút követő német hadisírgondozás ékes példájaként említette.

Az altábornagy a Szentlélek temető történelmét is ismertette az emlékezőkkel. A katonatemetőben ugyanis 1964-ben jelölhették meg ideiglenes sírjelekkel a német katonák végső nyughelyét, majd 1990 után kaphattak végleges sírokat, amikor a más temetőkben eltemetett német katonák földi maradványait is ide hozták. Hozzátette: a 30 évvel ezelőtt hatályba lépett, a magyar és a német kormány által aláírt megállapodás a jeles évforduló okán különös jelentéssel bír a mai napon.

A megemlékező beszédek után ökumenikus áhítat és közös imádság következett a protestáns egyház és a római katolikus egyház képviselőivel, majd koszorúzás, és a Magyar Honvédség hagyományai szerinti díszlövés, majd a Takarodó dallama zárta rendezvényt.

Az eseményen készült fotóinkat Galériánkból letölthetik.

-VÉGE-

 

Fotó: Simon Erika
Szöveg: Józsa Dávid

 

 

Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 Április
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
     
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.