Az 1956. december 7-i székesfehérvári asszonytüntetésre emlékezve, valamint a 60 évvel ezelőtti forradalom és szabadságharc eseményeiben érintettek előtt tisztelegve, illetve az emlékév méltó megünneplésében közreműködőknek megköszönve, rendeztek ma ünnepséget a Városháza Dísztermében, ahol Vargha Tamás államtitkár és dr. Cser-Palkovics András polgármester mondott beszédet. ’56-os bronzérmet vett át Szijártó Ernő Károly, valamint Dosztál Béla és Skorka Károly hozzátartozói. Polgármesteri Elismerő Oklevelet kapott Schéda Mária, míg emléklapokat a Magyar Advent című misztériumjáték szereplői.      

 

1956. december 4-én asszonytüntetés zajlott le Budapesten. Ez volt a forradalom fővárosi tömegmegmozdulásai közül az utolsó. A mozgósításnak köszönhetően a hűvös, borongós, tél eleji napon több ezer asszony és lány vonult a Hősök terére, kezében egy szál virággal, kifejezve ezzel a forradalom melletti bátor kitartást. Az elkövetkezendő napokban több nagyvárosban folytatódtak a néma asszonytüntetések, köztük december 7-én Székesfehérváron is.  

Az erre való emlékezés volt az életre hívója annak az ünnepségnek, amit a Városháza Dísztermében ma délután tartottak, ahol elsőként Vargha Tamás honvédelmi államtitkár osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel. Ennek során arról beszélt, hogy a forradalom 12 napját az akkori emberek úgy élték meg, mintha mázsás ólomsúlyok hullottak volna le a szívükről és a lelkükről, és az emberek örömmel találkoztak egymással az utcán, és a pénzgyűjtésre kitett perselyből sem tűnt el soha egyetlenegy forint sem. Így október 23-a nem a gyász napja, hanem az örömé kell, hogy legyen. Hiszen annak a néhány napnak köszönhetjük azt a szabadságot, amiben ma élünk – hangsúlyozta. 

Majd azokhoz a fiatalokhoz beszélt, akik október 24-én Székesfehérvár Belvárosában megelevenítették a 60 évvel ezelőtti történéseket – mint fogalmazott - ugyanazzal az örömmel, ugyanazzal a hittel, ugyanazzal az őszinteséggel, mint ahogy azt 1956 ifjú hősei tették. Ezt az országban egyedülálló ünnepet megköszönve a fiataloknak, beszélt arról, hogyha egyre kevesebben lesznek azok, akik annak idején átélték ezt, akkor a fiataloknak, az Örökifjaknak kell ezt a lángot továbbvinni. 

 

1956 forradalmát dr. Cser-Palkovics András polgármester is a fiatalok forradalmának nevezte. Azokról az ifjakról szólt, akik reggel elindultak iskolába, és nem gondoltak arra, hogy délután forradalmárok lesznek, és adott esetben életüket vesztik, vagy elhurcolják őket, vagy hetek múlva disszidálniuk kell. Elmondta, hogy rájuk legméltóbban a fiatalok emlékezhetnek, mert ugyanolyanok voltak, mint a mostani fiatalok. S szerencsésnek nevezve magunkat mondta el, hogy ezt egy „játék” formájában mutathattuk be itt Székesfehérváron, miközben ’56 októbere és novembere véresen komoly volt, még ha nem is annak indult, de azzá vált.

Majd arról beszélt, hogy egy megemlékezésnek nem belterjesnek kell lennie, hanem egy közösségi eseménynek, amely során az emberek - látva az események lendületét a fiatalok tolmácsolásában – átélik ezeket, s tiszteletet adnak a hőseink iránt. Ez eddig ’56-tal nem történt meg. S ezen változtatni kellett, amit - a Kormánynak köszönhetően - a városnak sikerült megvalósítania – mondta el.

A fiatalokhoz szólva, és megköszönve nekik az akkori események eljátszását, elmondta hitelesen képviselték saját korosztályuk felé azt, hogy valakik megküzdöttek azért a szabadságért, ami nekünk természetes. A legkevesebb, amivel tartozunk nekik, hogy ezt a szabadságot megőrizzük, tisztelve őket ezzel.      

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc székesfehérvári eseményeiben érintettek, valamint hozzátartozóik részére Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata a 60 évvel ezelőtti történések előtt fejet hajtva, az akkori hősök iránti tisztelet kifejezéseként ’56-os bronzérmet készíttetett, melyeket az ünnepség keretében adott át a város polgármestere. Szijártó Ernő Károly személyesen vette át az elismerést. Az évekkel ezelőtt elhunyt Dosztál Béla bronzérmét fiának, Dosztál Györgynek, míg a néhai Skorka Károly elismerését - a család kérésére - dr. Altorjay Andrásnak adta át a polgármester. 

 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából készült el a „Történelmet mi írjuk” című film, Schéda Mária naplóbejegyzései alapján, a Fehérvár Médiacentrum rendezésében, melyet a közönség először október 23-án, a város ünnepségén tekinthetett meg a Vörösmarty Színházban. A napló írója a székesfehérvári leánygimnázium tanulójaként élte át a forradalom reményteli és egyben félelmetes pillanatait. Ezen egykori dokumentumban írottak alapján történő visszaemlékezés lehetőségét megköszönve és elismerve, adott át dr. Cser-Palkovics András Schéda Mária részére Polgármesteri Elismerő Emlékérmet.  

 

Az 1956-os székesfehérvári eseményeket, a 60. évforduló kapcsán, október 24-én utcaszínházi előadással idézték meg fiatalok. A Magyar Advent című misztériumjáték során a több száz fős fehérvári közönség betekintést nyerhetett a korabeli történésekbe, amely a fiatalok forradalmát hol nyomasztó, hol kitörő hangulatban mutatta be. A grandiózus előadásban szereplő fiatalok művészi tevékenységét megköszönve, és elismerve a polgármester emléklapokat adott át nekik. 

 

A rendezvényen felcsendült Ferenczy-Nagy Boglárka és Váradi Imre előadásában az Örökifjak című dal, valamint az 1956-os szabadságharc székesfehérvári vezéregyéniségének, Keszei Istvánnak a verse, Körmendi Kristóf tolmácsolásában. 

 

Az ünnepség a Bazilika mögött lévő fekvő katonánál folytatódott, ahol a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház Énekkara előadásában hangzottak fel azok a hazafias dalok, melyeket a kórus Kanadában, az október 23-i megemlékezéseken adott elő.

 

A rendezvény az emlékműnél mécsesek elhelyezésével zárult. 

 

  

 

 

 

 

Szijártó Ernő Károly 1929-ben született Budapesten. Eleinte Alsónémedin dolgozott, mint könyvelő, illetve főkönyvelő, majd Budapesten és Nyíregyházán töltött évei után telepedett le Székesfehérváron 1979-ben. Hosszú évtizedekig dolgozott a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórházban, ahol különböző gazdasági vezetői beosztásokat töltött be.

1956-ban megválasztották az Alsónémedi Nemzeti Bizottság titkárának. A forradalom és szabadságharc idején, Alsónémedin a Budapestre szánt élelmiszerszállítmányok gyűjtésének és fővárosba szállításának szervezője volt. A helyi tejfeldolgozó üzem teherautóival történő szállítmányozásban volt olyan alkalom, hogy személyesen is részt vett annak érdekében, hogy az élelmiszerek a forradalmárokhoz, valamint a sebesülteket ápoló kórházakba eljussanak.

Mint saját maga vallotta: a forradalom legfőbb célkitűzése az idegen megszállók által reánk erőltetett rendszer teljes megsemmisítése volt. Ami ezután következett az éppenséggel nem anarchia volt, hanem spontán szerveződő erőfeszítés a túlélésért és a forradalom győzelméért.

1991-ben Nemzeti Helytállásért ’56-os Emléklapot vehetett át. 2000-ben Egészségügyi Miniszteri Elismerő Oklevelet adományoztak részére. 2011-ben a Köztársaság Díszoklevele Éremmel tüntették ki. 2014-ben Alsónémedi Díszpolgára kitüntető címet kapott.

 

Dosztál Béla 1923-ban Komáromban született. Székesfehérváron 1948 szeptemberében telepedett le. Politikai magatartása miatt már az 1950-es évek elején internálták, majd koholt váddal börtönbüntetésre ítélték.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik karizmatikus székesfehérvári alakja volt. A 60 évvel ezelőtti eseményekhez október 27-én csatlakozott. E napon választották meg a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság titkárává. Ő egyeztette az intéző bizottság határozatait a különböző forradalmi szervezetekkel, és részt vett a kormányhoz intézett követelések megszövegezésében is.

Az eseményeket követően, 12 évi börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben kegyelemmel szabadult.

Az egykori forradalmár 2002-ben Székesfehérvár díszpolgára lett, míg 2006-ban Szent István Emlékérmet vehetett át, 2007-ben pedig Fejér megye díszpolgárává választották. Életének 90. évében, 2013-ban hunyt el. 

 

 

 

Skorka Károly 1903-ban a szlovákiai Aranyosmaróton születetett. Több évtizeden keresztül újságíróként dolgozott eleinte Budapesten, később Székesfehérváron, ahol a helyi lapnak felelős kiadója volt, majd szerephez jutott a városi politikában is. Visszavonulását követően saját írószer üzletét vezette, majd később, mint főkönyvelő dolgozott.

Az 1956-os forradalmi eseményekhez ő is október 27-én csatlakozott. Másnap megválasztották a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság intézőbizottságának elnökévé. A szervezet volt a forradalom helyi, városi csúcsszerve. Október 30-tól a forradalmi sajtó, az Új Fehérvár című lap felelős kiadója volt. Tíz éves börtönbüntetésre való ítélését követően, a tököli büntetés-végrehajtási intézet kórházában hunyt el 1963-ban.

 

 

Emléklapot kapott: