2018.05.18. 18:45
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2018. május 18. (péntek)
Megnyílt a Réber-emlékkiállítás a Játékmúzeumban. Galéria
A Hetedhét Játékmúzeumban megnyílt az újrainstallált Réber László emlékkiállítás: a Vonalba zárt történetek állandó kiállítása a néhány vonalból kialakított formákkal dolgozó alkotó grafikáit mutatja be. Ahogy elhangzott a tisztán, tömören, emblematikusan fogalmazó rajzoló művész tárlatának megnyitóján: „Rébert nézni kell és befogadni.” A képzőművészet és az irodalom, a gyermek- és a felnőttkor határmezsgyéjén mozgó kiállítás egy új, fantasztikus fejezet a Réber-hagyaték székesfehérvári történetében, két évvel a művész centenáriuma előtt.
Réber László gyermekkönyv-illusztrációin generációk nőttek fel. Készített grafikákat szépirodalmi művekhez is, valamint nemcsak illusztrációkat, hanem autonóm grafikákat és plasztikákat is jegyez az alkotó, akinek stílusát a csupán néhány vonalból kialakított formák, a puritanizmus, valamint a szigorú rend és a mindent átható humor egyensúlya jellemzi. Állandó kiállítást avattak ma délután a Hetedhét Játékmúzeumban – a képzőművészet és az irodalom, a gyermek- és a felnőttkor határmezsgyéjén mozgó emlékkiállítással, Vonalba zárt történetek címmel.
Dr. Cser-Palkovics András polgármester az új állandó kiállításról elmondta, hogy gyerekek nélkül elképzelhetetlen – beleértve a Hetedhét Játékmúzeum kínálatával. „Csodálatos dolog a város életében, hogy ezeket a gyűjteményeket itt és egyben tudhatjuk, ebben a gyönyörű épületben. Tapasztalva, hogy mennyi ember jön ide megnézni ezeket kis- és nagyobb gyermekeikkel együtt, ez nekünk egy kis csoda, nagy öröm és megtiszteltetés.” Rébert nézni kell és befogadni! – idézte dr. Cser-Palkovics AndrástTettamanti Bélát, majd azt fogalmazta meg, hogy remélhetőleg minél többen nézik majd meg és fogadják be az új tárlat alkotásait. A polgármester köszönetet mondott a családnak, hogy bíztak Székesfehérvárban, valamint a szakembereknek a kiállítás létrehozásáért. A látogatóknak jó beszélgetést és sok-sok mosolyt kívánt.
Svédországból érkezett a megnyitóra Widengard Krisztina, Réber László lánya, aki elmondta, hogy Szűcs Erzsébet művészettörténésszel kezdődött a Réber-gyűjtemény székesfehérvári története. „Szeretettel, tisztelettel és hozzáértéssel dolgoznak itt édesapám munkáival, ez nagyon-nagyon jó érzés.” – fogalmazott, és a megnyíló kiállítás kapcsán a 2020-as Réber-centenárium közelgő eseményére utalt.
Tettamanti Béla Munkácsy-díjas karikaturista, grafikus ajánlotta a megnyitó közönségének a tárlatot – mint Réber László tanítványa és barátja. Weöres Sándor egy szállóigévé vált mondatát idézte: „Túl jó, de azért jó.” Megfogalmazta, hogy a terem falain a látogatókra köszönő ismerős, evidens együttállások mindenképpen olyan alkotások, amiket a betérők szeretni fognak. Réber első, 1957-ben megjelent albumára utalt – mint mondta –, ebben bemutatkozott a magyar karikatúra későbbi elitje: a művész 37 éves volt ekkor, ez az időszak pedig a modern karikatúraművészet megszületésének ideje. Az album megjelenése után Réber gyorsan független illusztrátor lett, és amíg a hagyományos illusztráció „(…) helybenjárás, ugyanazt célozva meg más eszközökkel – a Réber-rajzok tovább gondolnak, bele- és visszaszólnak, kiegészítenek és kiegészülnek: új nyelvet teremtenek, kép és szöveg közös nyelvét, nyelvtanát.” Réber a magyar grafika aranykorának alkotójaként tevékenykedett úgy, hogy közben ismeretlen területeket fedezett fel; tisztán, tömören, emblematikusan fogalmazó rajzoló, összegezte a művész. A Játékmúzeumban nyílt kiállításról egyszerűen azt mondta: Réber-színvonalú – majd köszönetet mondott Gärtner Petra kurátornak és a közreműködő szakembereknek.
Réber László (1920-2001) autodidakta grafikus, könyvillusztrátor, karikaturista és rajzfilmes: a 20. századi magyar grafika műfajának kiemelkedő alkotóművésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Művészi látásmódjának kialakulásában meghatározó volt a világháborúban és a hadifogolytáborban töltött idő. Dolgozott szatirikus hetilapoknak, majd tervezőként a Híradó- és Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályán; könyvillusztrációkkal 1952-től készített. Szuggesztív rajzait számtalan szakmai elismeréssel jutalmazták itthon és külföldön is.
A kiállítás keddtől vasárnapig, 10-18 óra között látogatható.
Réber László gyermekkönyv-illusztrációin generációk nőttek fel. Készített grafikákat szépirodalmi művekhez is, valamint nemcsak illusztrációkat, hanem autonóm grafikákat és plasztikákat is jegyez az alkotó, akinek stílusát a csupán néhány vonalból kialakított formák, a puritanizmus, valamint a szigorú rend és a mindent átható humor egyensúlya jellemzi. Állandó kiállítást avattak ma délután a Hetedhét Játékmúzeumban – a képzőművészet és az irodalom, a gyermek- és a felnőttkor határmezsgyéjén mozgó emlékkiállítással, Vonalba zárt történetek címmel.
Dr. Cser-Palkovics András polgármester az új állandó kiállításról elmondta, hogy gyerekek nélkül elképzelhetetlen – beleértve a Hetedhét Játékmúzeum kínálatával. „Csodálatos dolog a város életében, hogy ezeket a gyűjteményeket itt és egyben tudhatjuk, ebben a gyönyörű épületben. Tapasztalva, hogy mennyi ember jön ide megnézni ezeket kis- és nagyobb gyermekeikkel együtt, ez nekünk egy kis csoda, nagy öröm és megtiszteltetés.” Rébert nézni kell és befogadni! – idézte dr. Cser-Palkovics AndrástTettamanti Bélát, majd azt fogalmazta meg, hogy remélhetőleg minél többen nézik majd meg és fogadják be az új tárlat alkotásait. A polgármester köszönetet mondott a családnak, hogy bíztak Székesfehérvárban, valamint a szakembereknek a kiállítás létrehozásáért. A látogatóknak jó beszélgetést és sok-sok mosolyt kívánt.
Svédországból érkezett a megnyitóra Widengard Krisztina, Réber László lánya, aki elmondta, hogy Szűcs Erzsébet művészettörténésszel kezdődött a Réber-gyűjtemény székesfehérvári története. „Szeretettel, tisztelettel és hozzáértéssel dolgoznak itt édesapám munkáival, ez nagyon-nagyon jó érzés.” – fogalmazott, és a megnyíló kiállítás kapcsán a 2020-as Réber-centenárium közelgő eseményére utalt.
Tettamanti Béla Munkácsy-díjas karikaturista, grafikus ajánlotta a megnyitó közönségének a tárlatot – mint Réber László tanítványa és barátja. Weöres Sándor egy szállóigévé vált mondatát idézte: „Túl jó, de azért jó.” Megfogalmazta, hogy a terem falain a látogatókra köszönő ismerős, evidens együttállások mindenképpen olyan alkotások, amiket a betérők szeretni fognak. Réber első, 1957-ben megjelent albumára utalt – mint mondta –, ebben bemutatkozott a magyar karikatúra későbbi elitje: a művész 37 éves volt ekkor, ez az időszak pedig a modern karikatúraművészet megszületésének ideje. Az album megjelenése után Réber gyorsan független illusztrátor lett, és amíg a hagyományos illusztráció „(…) helybenjárás, ugyanazt célozva meg más eszközökkel – a Réber-rajzok tovább gondolnak, bele- és visszaszólnak, kiegészítenek és kiegészülnek: új nyelvet teremtenek, kép és szöveg közös nyelvét, nyelvtanát.” Réber a magyar grafika aranykorának alkotójaként tevékenykedett úgy, hogy közben ismeretlen területeket fedezett fel; tisztán, tömören, emblematikusan fogalmazó rajzoló, összegezte a művész. A Játékmúzeumban nyílt kiállításról egyszerűen azt mondta: Réber-színvonalú – majd köszönetet mondott Gärtner Petra kurátornak és a közreműködő szakembereknek.
Réber László (1920-2001) autodidakta grafikus, könyvillusztrátor, karikaturista és rajzfilmes: a 20. századi magyar grafika műfajának kiemelkedő alkotóművésze, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Művészi látásmódjának kialakulásában meghatározó volt a világháborúban és a hadifogolytáborban töltött idő. Dolgozott szatirikus hetilapoknak, majd tervezőként a Híradó- és Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályán; könyvillusztrációkkal 1952-től készített. Szuggesztív rajzait számtalan szakmai elismeréssel jutalmazták itthon és külföldön is.
A kiállítás keddtől vasárnapig, 10-18 óra között látogatható.
A rendezvényen készült fotók letölthetőek a Galériából!
Szöveg: Fraller Ildikó
Fotó: Simon Erika
