Szombaton délelőtt koszorúzással és gyászmisével emlékeztek meg arról a tizenkét székesfehérvári polgári áldozatról, akiket 1945. március 22-én a II. Ukrán Front katonái gyilkoltak meg a Rác utcában, a Mártírok Emlékművénél és a a Szerb Ortodox Templomban. „A testüket megölhették, de a lelküket nem vehették el. Lelkük, mint áldozatok és mártírok lelke a Jóisten kezében nyugszik.” - emelte ki Pavle Kaplan, esperes.
Amikor a keleti front elérte Székesfehérvárt és többször csatatérré változott a város három szovjet katona ellenséget keresve járta be Fehérvár rácok lakta városrészét. Az egyik házban előbb bort követeltek, majd rátámadtak a házban tartózkodó fiatal nőre. A család férfi tagjai a megtámadott védelmére siettek és két szovjet katonát halálosan megsebesítettek. A harmadik elmenekült, jelentést tett és a bosszú sajnos nem maradt el.
Tizenkét család élete változott meg a gépfegyverek ropogása után. A feleségeknek és a gyermekeknek kellett helytállni a hétköznapokban a családfők elvesztése miatt. Az áldozatok között volt Németh Ferenc, a papi szeminárium könyvtárosa, Bakos István (44 éves), Baranyai József (81 éves), Berta József (21 éves), Felső István (46 éves), Fésű György, Gergely Ferenc (31 éves), Héger Ferenc, Kéri István (54 éves), Máté János (49 éves), Szőke József és Tóth István (28 éves). Édesapja mellett állt Héger István 17 éves fiú is, akit hátulról nyakon ért a lövés, de csodával határos módon túlélte azt.
„A bölcs mondás szerint, ki múltját nem ismeri, az jelenét meg nem érti, a jövőjét nem érdemli. Emlékezzünk az áldozatokra, a tragédiára a Rác utcában, ahol kölcsönös megértésben, tiszteletben és szeretetben együtt éltek az itteni szerb testvérek a magyarokkal és más nemzetiségűekkel is.” - mondta Pavle Kaplan, szerb ortodox esperes.
Székesfehérvár polgármestere, dr. Cser-Palkovics András megemlékező beszédében arról beszélt, hogy „ne feledjük, hogy ma szabadon és békében élhetünk, ami nem összehasonlítható a második világégés szenvedéseivel és tragédiáival. Sajnos most is háború dúl Európában és ilyenkor méginkább felértékelődik a béke gondolata és sajnos azt is tudjuk, hogy a II. világháború az öldöklésről és milliók tragédiájáról szólt és így volt ez Fehérváron is. 1944 és 45 nagyon sok tragédiát hozott a városba a deportálásokkal, fehérvári fronton harcoló katonák halálával és sajnos amikor a front nyolcvan éve megérkezett Fehérvárra soha nem látott, sötét három hónap kezdődött a város életében.”
A megemlékezéseket követően koszorúzással tisztelgett az áldozatok emléke előtt dr. Cser-Palkovics András polgármester, Viza Attilaönkormányzati képviselő, Sándorovits László, a szervező Székesfehérvári Szerb Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, majd a résztvevők helyezték el az emlékezés virágait.
Az eseményen készült fotóinkat Galériánkból letölthetik.
-VÉGE-
Fotó és szöveg: Bácskai Gergely
