Együtt ünnepelt a népzenészek, népi énekesek népes családjának apraja-nagyja csütörtökön este. A Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és AMI volt és jelenlegi Népzene tanszakosai zenével, énekkel köszöntötték az alapításának 40+, azaz 42. évfordulóját ünneplő tanszakot, amely 1982-ben alakult Bódi Árpád és Varró János vezetésével. Az ünnepi esten Berki Lilla, a Tanszak jelenlegi vezetője felidézte azt a szervezői munkát, amely másfél hónapja indult el, az ország minden részéről jelezték a népzenészek, hogy részt szeretnének venni. Nem meglepő módon énekelni és zenélni szeretnének, a múltat, a közös zenélés örömét felidézve.

Ünnepi köszöntőjében a Hermann László Zeneművészeti Szakgimnázium és AMI főigazgatója, Király István kiemelte: ez a nap különleges alkalom arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt négy évtized eredményeire és köszönetet mondjunk mindazoknak, akik hozzájárultak a Tanszak sikereihez és fejlődéséhez. Számtalan tehetséges zenésznek és énekesnek adott otthont, akik az itt megszerezett tudásukkal gazdagították a magyar népzenei kultúrát. Büszkék vagyunk arra, hogy diákjaink közül sokan váltak elismert művészekké, tanárokká vagy népművelőkké, és vitték tovább hagyományainkat a világ számos pontján. A főigazgató megemlékezett az alapítókról és mindazokról, akik hozzátettek a Tanszak sikeréhez, és ma is hittel, kitartással elkötelezetten dolgoznak a növendékekkel.

Az egykori és mai növendékek tartalmas műsorából nem hiányozhatott a múltidézés sem. Az együtt zenélés örömét az 1982-ben alakult Bakony népzenei együttes biztosította a fiatalok számára, és ebben elévülhetetlen szerepe volt akkor Bódi Árpádnak, aki nagy körültekintéssel készített elő minden zenekari számot. Az esten a Tanár úr időutazásra invitálta a hallgatóságot. A történet az 1980-as évek elején indult, amikor a fehérvári születésű és a tanári pályát a diploma megszerzése után Veszprémben kezdő zenepedagógus visszatért Székesfehérvárra. A zeneiskola igazgatójával, Borlói Rudolffal megegyeztek abban, hogy elkezdődhet a népzene oktatása és egy zenekar alapítása, ám előtte feladatul kapta az ifjú tanár, hogy szervezzen egy mandolin együttest. „Mindketten megleptük egymást a kérésünkkel, de megkezdődött a közös munka.” A mandolin zenekar ugyan csak egy évet ért meg, de a diákok és tanáruk népzene iránti lelkesedése megalapozta a tanszak születését. Bódi Árpád és a hozzá, a zeneiskola első népzenész tanáraként elsőként csatlakozó Varró János célja volt, hogy minél több gyerek zenéljen. A fiatalok többsége klasszikus hangszeren játszott így az autentikus megszólalást segítették a Tilinkó zenekar akkori zenészei; Kneifel Imre, Szabó József, Varró János, illetve Bódi Árpád, majd később csatlakozott Petrovics Tamás és Virágvölgyi Márta. Abban az időben nagy kuriózum volt, hogy a közel 30 fős együttesben a vonósok mellett megszólaltak a szinte feledésbe merült hangszerek; a tekerőlant, a citera, a doromb, a köcsögduda és a kanásztülök.

Az együttes többször járt külföldön is, bemutatva a magyar népzenei kultúra egy-egy szeletét. „A fellépések, rangos hazai és nemzetközi versenyek, szereplések mellett a legnagyobb érték, amit együtt teremtettünk a csapatépítés volt. Ezek a gyerekek egy csapatként nőttek fel, úgy gondolkodtak, működtek, mint egy család.” Ez mind a mai napig így van, hiszen az első hívó szóra jöttek, volt, aki több évtized távlatából „porolta le” hangszerét, frissítette fel tudását, hogy színpadra álljon, és hogy a maga és közössége, na, meg a nagypapa – itt Bódi Árpád magára mutatott - örömére újra együtt zenéljenek.

A Népzene Tanszak 42 éve alatt több mint 500 citerás, 140 tekerős, 1200 népi énekes, 170 vonós, 120 fúvós és 80 cimbalmos nevelkedett a zeneiskolában. Összesen 2210 gyerek kapott népzenei képzést alapfokon. Az együttesekben játszó gyermekek 400 fellépésen vehettek részt szólóban, kamarában 900 volt ez a szám. A jól megalapozott képzésnek köszönhetően nagyon sokan választották hivatásuknak a zenélést, zenészként, zenepedagógusként folytatva pályafutásukat, de bármilyen úton is mentek tovább, a zene társukká szegődött egy életre. „Öröm látni, hogy az 1982-ben elültetett mag mára virágzó és termő fává nőtt. Kívánom, hogy folytatódjon ez a növekedés, és érjen el az égig, ahogy a mesében.” – zárta gondolatait Bódi Árpád.

A koncerten a régi tanítványok ízelítőt adtak a kezdetekből, a jelenlegi tanítványok pedig az utánpótlás folyamatosságáról adnak tanúbizonyságot A közönség, sokszor együtt  énekelve a fellépőkkel, nagy tapssal köszönte meg a tartalmas és szép estét, amelyen „Varga Julcsás népdalok”, gyimesi furulyamuzsika mellett moldvai, szatmári, dél-alföldi, Felső-Maros menti és mezőföldi  összeállítások csendültek fel három generáció előadásában.