Múlt hét pénteken tartotta éves küldöttgyűlését a Magyar Kézilabda Szövetség, ahol Madár Imrét, a székesfehérvári kézilabda ikonikus alakját Magyar Kézilabdázásért Érdeméremmel tüntették ki. A 76 éves szakemberrel korábbi sikerei helyszínén, a Videoton Oktatási Központban beszélgetett az ÖKK stábja.

Madár Imre 1967-ben, Kecskemétről érkezett Székesfehérvárra. Akkoriban a Budapesti Honvéd is szerette volna a soraiban tudni az NB I-ben már egészen fiatalon bemutatkozó játékost. „Sosem bántam meg és nagyon örülök, hogy idekerültem.” – emlékezett vissza Madár, aki a Szondiban és a MÁV Előrében is játszott, sőt egyes feljegyzések tanúsága alapján ő szerezte a legtöbb NB I-es gólt Székesfehérváron. Saját bevallása szerint ez a tény sosem foglalkoztatta, hiszen nem az efféle elismerésekért űzte a sportot. A sok nagy mérkőzés közül az egyik legkedvesebb emléke az 1976-os szezonhoz kötődik. Az utolsó fordulóban a Győr ellen játszottak, amikor 16-15-ös hátrányban a bíró időntúli szabaddobást ítélt a fehérváriaknak. A szabaddobást természetesen csak a Pacsi becenévre hallgató Madár Imre végezhette el, akinek sikerült mattolni Dr. Hoffman László kapust, ezzel pedig megszerezték a történelmi jelentőségű bronzérmet.

Madár Imre 32 évesen, az aktív játék mellett már edzősködött, afféle játékosedzőként vezényelte a tréningeket csapatának, így nem volt nehéz az átállás a pályafutása végén. „Nagyon szerettem a gyerekek lelkével foglalkozni. Szerettem tudni róluk, volt, hogy annak idején egy nap kilenc ballagásra kellett mennem. Utánanéztem a tanulmányi eredményeiknek, szerettem velük foglalkozni és látni azt, hogy mennyit fejlődnek a kézilabdában.” – fogalmazott a szakember, aki mindig szívesen emlékszik vissza erre az időszakra. Edzői pályafutása egyik meghatározó emléke, amikor hét fordulóval a bajnokság vége előtt átvette az akkor kiesére álló Szondi vezetését. „Nagy nehezen meggyőztek, elvállaltam az utolsó hét fordulót és bent maradt a Szondi, megelőztük a Tatabányát. Az utolsó mérkőzés a Pécs ellen volt, amit négy góllal megnyertünk, még a csilláron is csüngtek az emberek.” – emlékezett vissza Madár Imre.

Véleménye szerint a játék rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, csakúgy mint a többi sportág. Gyorsabb gondolkodást, gyorsabb döntéshozatalt várnak el a játékosoktól, és a támadó jellegű védekezés lett a domináns. A változások azonban őt sem gátolták meg abban, hogy igazodjon, edzői pályafutása során mindig próbált az aktuális trendekkel lépést tartani. Már korábban eldöntötte, hogy edzősködni 75 éves koráig fog. Mivel olyan remek viszonyt alakított ki a sporttársakkal, sportvezetőkkel, hogy nem akarták volna elküldeni, ezért saját maga kezdte el kinevelni azokat az utódokat, akik átvehették tőle a stafétát. Az utolsó években szakmai meglátásaival, tanácsokkal segítette a fehérvári edzőket. A kézilabda mellől annak ellenére, hogy 75 évesen befejezte az edzősködést, nem szakadt el. Szeret kijárni az Alba Fehérvár KC és a Cunder meccsekre, kint volt a Tatabányán rendezett magyar – portugál olimpiai kvalifikációs meccsen is.

Madár Imre múlt hét pénteken a Magyar Kézilabda Szövetségtől Magyar Kézilabdázásért Érdemérem kitüntetésben részesült a székesfehérvári kézilabdáért végzett munkájáért. Meglepődött, hiszen sosem az elismerések végett tevékenykedett, de örömmel fogadta a díjat: „Egy csodálatos hely Fehérvár, nagyon sok segítséget kaptam a várostól a kézilabdához, de amikor ezt egy elnökség is észreveszi, az csak jól esik az embernek.”

Az interjún készült fotóinkat Galériánkból letölthetik, a beszélgetés videós változatát pedig az esti óráktól elérik a város hivatalos közösségi oldalán.

-VÉGE-

Fotó: Simon Erika & Madár Imre archívuma
Szöveg: Józsa Dávid