Kovács Ferenc, a felejthetetlen mester már az előző, bronzéremmel zárt bajnokságot követően magasra tette egykor a mércét, s mint kiderült igaza lett. "Jelenlegi csapatunkban ideálisan ötvöződik a fiatalok és az idősek tudása, lendülete, alkotóképessége, ráadásul meggyőződésem, hogy honi viszonylatban az egyik legjobb játékosállománnyal rendelkező csapat vagyunk." – mondta, hogy aztán a nemzetközi porondon is bebizonyosodjék, nemcsak itthonra, de az európai kupaporondra is érvényes ez a gondolata. A piros-kékek számára felejthetetlen sikereket hozott a sorozat, hiszen sorrendben a csehszlovák Dukla Praha (1-0, 0-0), a francia Paris Saint-Germain (4-2, 1-0), a jugoszláv Partizán Belgrád (5-0, 0-2), az angol Manchester United (0-1, 1-0, 11-esekkel), a jugoszláv Zseljeznicar Szarajevó együtteseit kiejtve jutott el az UEFA-kupa döntőjéig, ahol ugyan a spanyol Real Madriddal (0-3, 1-0) szemben alulmaradtak, de így is soha nem látott sikert arattak, amellyel örökre beírták magukat a honi futball történelmébe.

 

A pénteki találkozón Csongrádi Ferenc csapatkapitányként köszönetet mondott a sorsnak és minden csapattársának, hogy hittek magukban, hittek mesterüknek és tettek is érte. „Ezt a csodálatos időszakot, amit a szurkolókkal együtt átéltünk, meg kell ünnepelnünk. Kell, hogy emlékezzünk azokra a szép pillanatokra, amelyeket együtt éltünk meg, és meg kell állnunk egy percre. Mindnyájan arról beszéltünk, hogy nagyon gyorsan elrepült ez a 40 év. Minden percét élveztük az UEFA-kupa menetelésnek, és itt vannak a fejünkben az élmények. Amikor százezer néző előtt Madridban a Videoton nevet harsogta a közönség, amikor tiszteletkört futottunk a Bernabeu-ban, mert győzni tudtunk egy olyan csapat ellen, akik évekig nem szenvedtek vereséget az otthonukban. Hihetetlen boldogsággal és büszkeséggel tölt el, hogy találkozhatunk, emlékezhetünk, és biztos vagyok abban, hogy Kovács Feri bácsi, Májer Lali, Horváth Gabi, dr. Horváth Lajos és Molnár Feri bácsi onnan fentről figyel bennünket és együtt örül velünk.”

 

Disztl László, a védelem oszlopa is meghatottan tekintett vissza a sikersorozatra. „Védőként számomra azok voltak a csodálatos pillanatok, amikor kapott gól nélkül tudtunk lejátszani egy mérkőzést, illetve mikor gólt szereztem, ami ritkán szokott előfordulni. Ezért nekem óriási élmény volt, amikor gólt lőttem a Zseljeznicsar ellen, illetve gólpasszt adtam Szabó Józsinak. Tudom, hogy azt mindig észreveszik, ha hibázik a védő, de ebben az időszakban szerencsére csak egyszer-egyszer fordult elő, hiszen Kovács Feri bácsi olyan összetételben játszatta a csapatot, ami elvezetett bennünket a madridi győzelemig. Jó itt lenni, mindig öröm számomra, ha együtt lehetek a srácokkal, mert mi egy igazi csapatot alkottunk, és nem titok, ez hozta az eredményeket is.”

 

A találkozón az UEFA-kupa hősei mellett természetesen megjelentek és együtt ünnepeltek a 1976-os bajnoki ezüstérmes együttes tagjai, a klubnak a csapat sikeréért tevékenykedő egykori munkatársai, a családtagok és a törzsszurkolók is. És bár a dal most nem hangzott fel, de azért emlékezzünk:

 

„Kedves szurkolósereg

Dallal így köszönjük meg

Azt, hogy együtt vagyunk győztesek

Ünnep akkor minden nap

Melyen gólt lő a csapat

Mikor pályán a döntős tizenegy.”

 

 

A találkozón készült fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

 

Szöveg: Vakler Lajos

Fotó: Simon Erika