A Palotai úti panellakásba belépve elsőre azt is hihettük volna, hogy talán az ünnepelt lánya nyitott ajtót, aztán amikor Jung Józsefné Takács Éva bemutatkozott, leesett az állunk: a fürgén mozgó, csupa mosoly ünnepeltről senki nem mondaná meg, hogy 1934-ben született.

 

Pedig így van, Éva néni 90 évvel ezelőtt, Abán látta meg a napvilágot, de aztán néhány hónapos korában Seregélyesre költöztek családjával. Amint a körzet új önkormányzati képviselőjével, Szontaghné Kovács Erikával beszélgetve elmondta, nem volt egyszerű a gyermekkora: hét féltestvére, és három édestestvére mindennapi ellátásában is sokat kellett segítenie, és a méhespusztai birtokon ugyancsak komoly munka várt rá. Egy időben pedig Jánosmajorban készítette elő éjszakánként szállításra a csirkéket. Később aztán egy súlyos betegséggel is meg kellett küzdenie, de hihetetlen optimizmusa minden nehézségen átlendítette őt.

 

- Nagyon szerettem táncolni, minden bálba elmentem. Az egyik mulatságon ismerkedtem meg a férjemmel, aki utálta az ilyen felhajtásokat, de amikor az egyik bálon végre bevallotta, hogy miattam jött el minden este, nagyon beleszerettem – mondta mosolyogva Éva néni, aki férjével 1974-ben költözött be Székesfehérvárra, ahol a Videotonban kapott munkát, a katonai adóvevők alaplapi paneleit kellett összeforrasztania. Négy évet vártak a Palotai úti lakásra, ahová az első lakók között költöztek be. Sajnos a panelház első lakói közül, akikhez igazi barátság fűzte Éva nénit, kevesen élnek már, ahogy két öccse és húga sem lehetett már itt a különleges születésnapon. Szerencsére nincs egyedül, lánya, Éva és unokája is rendszeresen látogatja őt. A szomorú életesemények ellenére Éva néni nem vesztette el az életerejét, még ma is szinte minden reggeli misére elmegy, a piacon bevásárol és a tévén keresztül követi a napi eseményeket. Korábban még néptáncolni is eljárt és imádja a verseket. Számos szavalóversenyt, kortárs ki-mit-tudot megnyert az országban, kedvenc költeménye pedig Petőfi Sándortól a Szabadság, szerelem!

 

„Amikor megkívánok valamit, nem sokat teketóriázok, megsütöm, megfőzöm. Egy időben nagyon szerettem például túrós rétest készíteni. Amikor a Videoton gyárból 1989-ben nyugdíjba mentem, 63 embernek sütöttem rétest, hajnali kettőkör álltam neki, aztán öten is alig bírtuk elvinni a szállítmányt. Még egy vers is született a gyárban a tiszteletemre! – idézte fel mosolyogva a születésnapos, aki arra a kérdésre, mi a hosszú élet titka, annyit mondott: „A korán kelés, az örökös munka. No meg a rétesek. Én fáradt nem voltam soha!”

 

A 90 éves hölgy nagy szeretettel gondol vissza férjére is: „Sok-sok évtizedet éltünk együtt, de énrám soha nem mondott rosszat, még annyit se, hogy a fene egye meg!”

 

Az ünnepeltnek Szontaghné Kovács Erika, a körzet új önkormányzati képviselője adta át Orbán Viktor miniszterelnök gratuláló levelét és Székesfehérvár Önkormányzatának ajándékát, majd jó egészséget kívánt Jung Józsefnének, és örömét fejezte ki, hogy egy ilyen vidám köszöntéssel kezdhette képviselői munkáját.

 

Ezután Éva néni gyorsan kisurrant a konyhába és már hozta is a finom dobostortát. Mintha csak most töltötte volna be a huszonötöt…

 

 

A köszöntésen készült képek letölthetők a Galériából.

 

 

 

 

                                                                              – Vége –

 

 

 

Fotó: Simon Erika

Szöveg: Házi Péter