„1956-ban a magyar nép hazaszeretetből, szabadságvágyból jelesre vizsgázott” – imádságos megemlékezés és koszorúzások a hősök tiszteletére

2024.10.22. 14:56
SAJTÓKÖZLEMÉNY - 2024. október 22. (kedd)
 
 
 
 
 
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtti tiszteletadások sorát a Székesfehérvári Egyházmegye imádságos megemlékezése nyitotta október 22-én, kedden délelőtt. A nap folyamán számos, a forradalom eseményeihez kötődő helyszínen koszorúztak Székesfehérvár és a vármegye vezetői.
 
 
A Szent István-székesegyház 1956-os emlékkeresztjénél tartott kora délelőtti koszorúzáson részt vett többek között Törő Gábor és Varga Gábor országgyűlési képviselő, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Vármegyei Közgyűlés elnöke, dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Szücs Norbert, a Fejér Vármegyei Kormányhivatal főispáni kabinetvezetője, dr. Kovács Zoltán vármegyei főjegyző, valamint önkormányzati képviselők, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek képviselői is.
 
A Himnusz közös eléneklését követően a Szent Imre Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda diákja szavalta el Babits Mihály Miatyánk című versét, majd Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár korábbi polgármestere, a város díszpolgára osztotta meg ünnepi gondolatait a jelenlévőkkel. Beszédét Márai Sándor Mennyből az angyal című versének idézetével kezdte, melynek sorai – mint fogalmazott – meghatóan örökítik meg 1956 dicsőségét. Székesfehérvár díszpolgára felidézte a szovjet elnyomást, a deportálásokat, s azt, amikor a magyar nép kimondta, elég volt a diktatúrából, az elnyomásból, a függetlenségünk sárba taposásából. „Veszélybe került a keresztény magyar kultúra, és mi, magyarok tiszta szívvel, hittel és meglepő bátorsággal döntöttünk, amikor felcsillant az első reménysugár, hogy Magyarország szabad lehet. A pesti srácok tudták, hogy mit kell tenni! Azok a fiatalok, akik talán soha nem kaptak semmit hazájuktól, mindenüket odaadták érte. Micsoda erő, hit kellett ahhoz, hogy életüket kockáztatva kiálljanak a szabadságért!” – jelentette ki Warvasovszky Tihamér, aki – felidézve a székesfehérvári eseményeket – kiemelte, városunkban is a fiatalok voltak az 1956-os események elindítói.
 
„1956 hőseinek köszönhetjük, hogy a szovjet megszállás alatt is meg tudtuk őrizni hitünket, tartásunkat, és ha titokban is, de volt mire büszkének lennünk! Történelmünk 1100 éve megtanított minket: ne engedjük, hogy mások mondják meg, mit kell tennünk. Csak a mi döntésünk lehet, hogy milyen értékrend mellett és milyen országban kívánunk élni. Most, amikor a világ több részén háború van, minden ellenséges eszközzel bele akarnak kényszeríteni bennünket is. Meg kell mutatnunk, hogy mi, magyarok mindig el tudtuk dönteni, miért és mikor kell fegyvert fogni és mikor kell mindent megtennünk azért, hogy békében élhessünk.” – jelentette ki Székesfehérvár korábbi polgármestere, aki hangsúlyozta, 1956-ban a magyar nép hazaszeretetből, szabadságvágyból jelesre vizsgázott.
 
A közös, imádságos megemlékezés életre hívója, Spányi Antal megyéspüspök is a jelen valóságával kezdte beszédét: „Amikor naponta látjuk a híreket a háborúról, a pusztításról, az életek kioltásáról; amikor aggodalommal nézzük a terveket, amelyek feloldani, megszüntetni kívánják önazonosságunkat és valami furcsa, nagy masszává próbálják tenni azt, ami európai, ami keresztény, akkor különösen fontos 1956 hőseire tekintenünk. Ők készek voltak életüket kockáztatva kiállni, mert szerették hazájukat, szerették Szent István népét.” – mondta Spányi Antal, majd a történelmi egyházak képviselőinek imádsága következett: a megyéspüspökön kívül imádságra hívta a megjelenteket Brunner Vilmos református, Pető Balázs evangélikus lelkész, valamint Kovács Dániel baptista lelkipásztor.
 
Az ünnepségen közös koszorút helyeztek el az áldozatok emlékére.
 
Kedden délelőtt az Ötvenhatosok terén álló emlékműnél Patik Ferenc önkormányzati képviselő és dr. Szabó Tibor, a Fejér Vármegyei Közgyűlés alelnöke helyezte el az emlékezés koszorúját.
 
A Székesfehérvári Szakképzési Centrum Széchenyi István Műszaki Technikumában az iskola egykori diákjára, az 1956-ban hősi halált halt Bartók Józsefre emlékeztek kedden. A koszorúzáson az oktatási intézmény mellett részt vett Bartók László, az ’56-os hős unokaöccse, Békési Ferencné és Patik Ferenc önkormányzati képviselők, Wilmek Tibor, a Fejér Vármegyei Közgyűlés alelnöke, valamint a Történelmi Vitézi Rend képviselői is.
 
A Zichy ligetben, Keszei István költő emléktáblájánál Lehrner Zsolt alpolgármester és dr. Szabó Tibor, a Fejér Vármegyei Közgyűlés alelnöke hajtott fejet, majd helyezte el az emlékezés koszorúját.
 
A keddi ünnepségek sorát a Magyar Király Szálló (Mercure Hotel Magyar Király) ’56-os emléktáblájánál tartott megemlékezés zárta. Itt Róth Péter alpolgármester, dr. Molnár Krisztián vármegyei közgyűlési elnök, Balsay István egykori polgármester, valamint a Ciszterci Szent István Gimnázium nevében Orosz Ágoston igazgató és Brückner Ákos Előd spirituális vezető néma főhajtással emlékezett meg a hősökről.
 
Székesfehérvár hagyományosan ünnepi előadással emlékezik az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire és áldozataira. Október 23-án, szerdán 10 órakor a Városház téren kezdődik az Emlékezők című előadás, amelyen – Nagy Judit rendezésében – a Vasvári Diákszínpad és a Szabad Színház művészei közös produkcióban mutatják be Urbán Péter Az utolsó őrség című drámáját.
 
Az imádságos megemlékezésen és a koszorúzásokon készült fotók letölthetők a Galériából.
 
 
 
 
 
 
                                                                          – Vége –
 
 
 
 
Fotók: Simon Erika, Bácskai Gergely, Varju Zoltán Mihály
Szöveg: Házi Péter
 
 
 
Oldal nyomtatása

Eseménynaptár

«
2024 November
»
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
    
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
 
  • Nincs esemény!
Írja be
a kódot:

Boross Mihály (1815 - 1899) A sajtóterem névadója

Boross Mihály (1815-1899)
Boross Mihály a forradalom és szabadságharc időszakának jelentős megyei politikusa volt. 1815. január 9-én született Ószőnyben. Nagyszülei felvidékiek voltak. Pozsony megyéből származtak a Komárom megyei Ószőnybe, s itt változtatták meg vezetéknevüket, Borostyánról Borossra. A gimnázium elvégzését követően Cegléden, Nagykőrösön, Pápán tanult, majd több éven keresztül joggyakornokként dolgozott. 1842-ben tette le az ügyvédi vizsgát. Ezt követően rövidebb ideig Tatán gyakorolta az ügyvédi praxist.