A szeretetszolgálat Taksony utcai központjában kialakított új iroda felszentelési ünnepségén Tornyai Gábor plébános felidézte, hogy először talán még középiskolás korában találkozott a siketek világával, amikor Öreghegyen tartottak hallásérülteknek szentmisét. Mint mondta, azóta is megmaradt a kapcsolata ezzel a világgal, így számára külön öröm, hogy az ünnepi alkalmon részt vehet. Hozzátette, a szenteléskor a jót kérjük, a jót hívjuk arra a házra vagy éppen irodára, amelyet megáldunk. „A jelnyelvi szolgálat működtetésével a szeretetszolgálatnak egy olyan színe jelenik meg, ami kiegészíti a Magyar Máltai Szeretetszolgálat székesfehérvári központjának tevékenységét. Adunk valamit abból, amink van azoknak, akiknek szükségük van a segítségünkre, s ezzel közben mi is kapunk.” – fogalmazta meg az atya, aki ezt követően megáldotta az irodát.

 

„Nehéz időszakot él meg szervezetünk, hiszen elvesztettük alapító elnökünket, Kozma Imre atyát. A mai napra éppen ezért az ő egyik fontos gondolatát hoztam el: Segíteni csak jól szabad!” – mondta köszöntőjében Preininger-Horváth Edina, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat regionális ügyvezetője, aki hangsúlyozta, számukra ez a mondat azt üzeni – legyen szó akár az önkéntesekről, vagy a támogató szolgálatról –, hogy tegyenek meg mindent, ami szívükből, lelkükből és szakmai tudásukból telik, annak érdekében, hogy a rájuk bízottakat méltó módon és szeretettel tudják segíteni. A jelnyelvi tolmácsszolgálat számukra is egy új feladatellátást jelent, és örömmel fogadták ezt a lehetőséget.

 

A „nagy máltai családhoz” július 1-jével csatlakozott Szemánszki Renáta szakmai vezető, jelnyelvi tolmács, Kiss Gabriella jelnyelvi tolmács és Csanádi Roland diszpécser, akik eddig egy másik fenntartó irányításával segítették a siket, nagyothalló és siket-vak személyek számára a tolmácsolást. Mostantól a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Taksony utca 15. alatti épületében várják azokat, akiknek segítségre van szükségük.

 

Szemánszki Renáta, aki közel 20 éve dolgozik jelnyelvi tolmácsként, örömét fejezte ki, hogy a Szeretetszolgálat kötelékében folytathatják munkájukat. Van, hogy bírósági, hatósági ügyek esetén kérnek tőlük segítséget a rászorulók, de olyan ügyfelük is van, akinek a felsőoktatási tanulmányokhoz van szüksége jelnyelvi tolmácsolásra. Az állam évente 120 óra jelnyelvi tolmácsolást biztosít ingyen az erre rászorulóknak, tanulói jogviszonyban ez akár évi 400 órát is jelenthet. Hozzátette, az új fenntartó vezetésével egy másfajta szemléletű szolgálatot tudnak kialakítani, aminek köszönhetően talán még több embernek tudnak majd segítséget nyújtani.

 

Az ünnepi alkalom részt vett Szontaghné Kovács Erika, Székesfehérvár Önkormányzatának szociális ügyekért felelős tanácsnoka is, aki hasonló területről érkezett az önkormányzati világba. A SZETA egykori szakmai vezetőjeként ma is azt vallja, hogy segíteni csak tiszta szívvel és feltétel nélkül lehet. „Akik ide érkeznek segítségért, előfordulhat, hogy egy kicsit megijedve, megszeppenve teszik ezt, ezért is fontos a Szeretetszolgálat elfogadó, szerető közege, hiszen így az érintettek százszor bátrabban kérnek majd segítséget.” – hangsúlyozta a szociális tanácsnok. Véleménye szerint a hiánypótló szolgáltatást a jövőben érdemes lenne kiegészíteni egyfajta érzékenyítő programsorozattal is, hiszen utódaink számára is fontos megmutatni, miként lehet, miként kell az elesetteknek segíteni, s teljes élet lehetőségét biztosítva visszahozni őket társadalmunkba.

 

Az eseményen készült fotók letölthetőek a Galériából.

 

 

 

 

 

Szöveg: Házi Péter

Fotó: Simon Erika