Magyarország az 1944. március 19-i német megszállással elvesztette szuverenitását, a szabad cselekvés lehetőségét. Ez a dátum nemcsak a politikatörténetben határkő, hanem az emberi magatartásformák tekintetében is. Minderről Nyári Gábor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár ügyvezető igazgatója beszélt a fehérvári konferencia nyitóelőadásában. A RETÖRKI a Rendszerváltó Szemle című folyóiratának egy különszámát szentelte történelmünk egyik legtragikusabb időszakának, ennek tematikájára építették fel a keddi konferenciát is. Kérdésünkre az igazgató elmondta, hogy nem csak emlékezni, emlékeztetni szeretnének az 1944-es eseményekre, az áldozatokra és a hősökre, hanem a nyilvánosság által kevésbé ismert tényeket is szeretnék a köz elé tárni az új kutatások fényében. Ilyen kérdéskör például az egykori diplomaták és politikusok szerepe a függetlenségért vívott harcban, az egyes személyek embermentő tevékenysége, illetve a magyar ellenállás létrejöttének és működésének háttere. Joó András például az 1942 vége és 1944 márciusa közti, stockholmi magyar fegyverszüneti erőfeszítéseket mutatta be a hallgatóságnak, Bern Andrea pedig a Horthy család szemszögéből, Horthy Istvánné irathagyatéka, levelezése alapján – amely 2023-ban került az Országos Levéltárba – elemezte az 1944 márciusa és októbere közötti időszakot.

 

„Az ország kettős megszállás alá került, elveszítette szuverenitását, a holokauszt is ekkor ment végbe a német megszállást követően. A tragikus események mellett azonban fontosnak tartjuk azt is bemutatni, hogy ebben az időszakban a magyar társadalom minden rétegéből sokan igyekeztek tenni a magyar szabadságért, az embermentésért, a háborúból való kiugrásért.” – foglalta össze a rendezvény üzenetét Nyári Gábor.

 

Dr. Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere beszédében köszönetét fejezte ki, hogy a Városháza Díszterme adhat otthon a konferenciának, hiszen az 1938-as Szent István Emlékévhez kapcsolódóan mai formáját elnyert hely szimbolikus a korszakot illetően. A történelmi múltját, a nemzet történelmi fővárosának szerepét tudatosan vállaló város egy évtizeden át tartó fejlesztésének lett volna folytatása, ha a terveket a háború nem húzza keresztül. „A világháború hamar elérte az ősi katonavárost, számos polgárnak kellett a frontra mennie, sérültek a családok, az emberi kapcsolatok, a holokauszt során pedig több mint kétezer fehérvári zsidó polgártársunkat terelték össze, szállították el, akiknek zöme soha nem térhetett vissza a városba. Majd megérkezett a front, a bombázások szörnyűségei.” – idézte fel a 80 évvel ezelőtti időszakot a város polgármestere. Kiemelte, hogy habár tragikus, de kötelességünk foglalkozni ezzel a korszakkal, nemcsak az évforduló miatt, hanem azért is, mert amikor a háború kérdése aktuálisan most is felmerül Európában, akkor tudnunk kell, miért lehet csak a béke a megfelelő válasz.

 

„A Kodolányi János Egyetemnek régi kapcsolata van a RETÖRKI-vel, ezt az együttműködést újítottuk fel most az intézettel, ezzel is segítve az egyetemen tanulók szakmai fejlődését, hiszen a történelem, illetve nemzetközi kapcsolatok képzéshez jól illeszkednek az ilyen tudományos konferenciák. Ezúton is köszönjük Székesfehérvár polgármesterének, hogy a Városháza befogadta a rendezvényt.” – fogalmazott megnyitójában Vizi László Tamás, az egyetem rektora. Hozzátette, Székesfehérvár 1944-45-ben többször gazdát cserélt, különösen megszenvedte a II. világháború pusztítását, így ha van valahol aktualitása egy ilyen eszmecserének, az mindenképpen Székesfehérvár. A Kodolányi Egyetem rektora „Erdély és a magyar-román határ kérdése 1944-1945-ben” címmel tartott előadásában azt elemezte, miként képzelték el – elsősorban a nagyhatalmak – a szóban forgó határ kérdését, hogyan alakult ez a vonal a fegyverszüneti megállapodások értelmében, és aztán a szovjet akaratnak megfelelően miként állt vissza a trianoni határ.

 

A délutáni szekcióban dr. Csurgai Horváth József, a Városi Levéltár és Kutatóintézet igazgatója az időszak székesfehérvári hatalomváltását mutatta be. Annak idején még tíz évre szólt a polgármesteri megbízatás, Csitáry G. Emil polgármester 1941 szeptemberében távozott a posztról, ám a város főispánjaként továbbra is volt hatása a helyi közéletre. A német megszállással párhuzamosan aztán megkezdődött a Csitáry-érához köthető „frekventált” vezetők eltávolítása, akiket 1944 októberében letartóztattak, némelyiküket Velencére, másokat a komáromi várbörtönbe szállítottak. Széchenyi György főispánt is letartóztatták, de sikerült megszöknie a nyilas székház pincéjéből, aztán külföldre menekült.

 

A konferenciát követően a II. világháború székesfehérvári áldozatainak emlékművéhez sétáltak a résztvevők, ahol Radnóti Miklós Nem tudhatom… című versének elhangzását követően Székesfehérvár Önkormányzatának nevében Horváth Miklós Csaba alpolgármester, a Kodolányi János Egyetem képviseletében Vizi László Tamás rektor, a RETÖRKI nevében pedig Nyári Gábor igazgató helyezte el az emlékezés koszorúját, mécseseit.

 

Az eseményen készült fotók letölthetők a Galériából.

 

 

 

 

 

                                                                          – Vége –

 

 

 

Fotó: Simon Erika

 

Szöveg: Házi Péter