Szerdán délelőtt egy túlméretes szállítójármű és egy emelődaru jelent meg a Szent István téren, első királyunk lovasszobránál, amelyet hamarosan körbeöleltek a megemeléséhez szükséges hevederek, kötelek. 10 óra tájban aztán a daru beindult, a hevederek megfeszültek és Szent István másfél tonnás bronz lovasszobra méltóságteljesen elemelkedett a gránit talapzatról. Nem sokkal később megérkezett a földre – pontosabban a szállítójármű platójára –, ahol a szakemberek bivalyerős spaniferekkel, több irányból is lerögzítették a monumentális bronzszobrot. Ezzel, közel egyéves előkészítés, egyeztetés és a szükséges városi forrás – közgyűlési döntéssel történt – biztosítását követően megkezdődhet az 1938-ban átadott szobor felújítása.

 

„Szent István az összmagyar nemzet, azon belül Székesfehérvár számára különösen meghatározó, hiszen – Esztergom mellett – Székesfehérvár az ő városa, ide kötődik sok vonatkozásban az államalapítás. Nem véletlen, hogy elődeink is többféle módon emlékeztek meg róla, ennek talán leggyönyörűbb köztéri példája az őt ábrázoló lovasszobor a vármegyeháza előtt egy hatalmas, gyönyörű fa árnyékban.” – fogalmazott a helyszínen dr. Cser-Palkovics András. Székesfehérvár polgármestere hangsúlyozta, a szoborra és annak talapzatára egyaránt ráfér egy jelentős felújítás.

 

„Bízunk benne, hogy nem lesz akadálya annak, hogy az augusztusi Szent István-ünnepkörre már megújult állapotban visszakerüljön az alkotás az eredeti helyére. Ezzel a mában fontos lépést teszünk, de egy kicsit már előre gondolunk a 2038-as emlékévre is, hiszen a felkészülés egyik első, kézzelfogható eredménye lesz a szobor teljes megújulása, amely önkormányzati forrásból, nettó 20 millió forint összköltséggel valósul meg.” – tette hozzá Székesfehérvár polgármestere.

 

„Kiemelt nemzeti emléknek minősülő műemlékről van szó, amihez nagyon komoly gondossággal szabad csak hozzányúlni. Nem véletlen, hogy a Városgondnokságnak meg kellett találnia az ehhez szükséges minősítéssel, referenciákkal rendelkező, képzett alvállalkozókat. Közel egy évig tartott az előkészítés, számos engedélyt kellett beszerezni. Az örökségvédelmi engedélyhez például komoly, részletes előkészítő kutatómunkára, levéltári adatgyűjtésre volt szükség.” – árulta el az előkészületek részleteit Bozai István városgondnok.

 

A szobor szerdán Tatára, a Fogaskerékgyár műhelycsarnokába kerül, ahol az okleveles fém-ötvös restaurátorművész, Páhi Attila Gyula vezetésével tisztítják, javítják, restaurálják a bronz öntvényt, amelyen egyébként számos repedés található már. A talapzat bontása – amelynek gránit elemei szétnyíltak, elmozdultak egymástól – pedig várhatóan húsvét után zajlik majd, ezek tisztítását, felújítását Kovács Attila okleveles szobrász-restaurátor, műemléki szakértő felügyeletével Nyakas Pál kőfaragó mester végzi el. Mint megtudtuk, egy szakemberekből álló bizottság dönt majd arról, hogy a rekonstrukciót követően milyen legyen a szobor végleges színe: közelítsen-e a friss bronz világos árnyalatához, vagy maradjon-e rajta több „patina”. Mindenesetre mostantól minden szakember és művész azon dolgozik, hogy augusztus 20-át újra Fehérváron ünnepelhesse Szent István, „aki” szerdán az autók között méltósággal haladva búcsúzott el – szerencsére csak néhány hónapra – szeretett városától.

 

 

 

A monumentális szobrot 1938. augusztus 18-án avatták fel, mely az 1938-as Szent István-évben Székesfehérvár legreprezentatívabb alkotása lett. Az alkotás a Szent Király halálának 900. évfordulójára készült. A szobor elkészítésére 1937-ben Sidló Ferenc szobrászművészt kérték fel, akinek a neve a bronzszobor alsó részén látható. A királyt életnagyságot meghaladó méretű lovasként, a kereszténységet erős kézzel bevezető uralkodóként ábrázolja. Jobb kezében feszületet/keresztet tart, vértet és palástot, fején sisakot visel. Szigorú arcáról elszántság sugárzik. Csiszolt gránit lapokkal burkolt, lépcsős posztamensre állított betontömb alkotja a talapzatát. A II. világháborúban megsérült szobor első restaurálása 1962-ben készült el. A korábbi, háborús sérülések a talapzat kőszerkezeteit érték, maga a bronzszobor nem sérült meg, így csak a talapzat restaurálása készült el a lovasszobor leemelése után. 1988-ban egy újabb restaurálást végeztek, mely szintén csak a talapzatot érintette, annak kőburkolatát teljesen lebontva, majd visszahelyezve.

 

A kapcsolódó fotók letölthetőek a Galériából, a leemelésről készült videó pedig itt nézhető meg.

 

 

 

                                                                      - Vége -

 

 

 

Szöveg: Házi Péter

 

Fotó: Simon Erika, Házi Péter