Erzsi néni 72 éve él Székesfehérváron és ebből 23 éve szárazréti lakos. 1934. július 30-án született Ozorán, ahol két testvérével gondoskodó, nagy családban nevelkedett. 18 éves volt, amikor Székesfehérvárra került. A Videoton gyárban kezdett dolgozni három műszakban. Idomszerésznek tanult, meós lett, de megtanult hegeszteni is a gyárban töltött több mint három évtized alatt. A Vidiben ismerte meg párját, akivel éppen 70 éve, 1954-ben kötöttek házasságot, majd 1961-ben született meg gyermekük, akit nagy szeretetben neveltek fel. Az írók utcájában építették fel családi házukat, ahonnan férje halálát követően költözött el Szárazrétre. Nyugdíjba vonulását követően még jó pár évig dolgozott: a Hágiban a konyhán, a Hétvezér iskolában takarított. Két fiú unokája mindennapjaiban is részt vállalt.

Erzsi néni tevékenyen élte és éli ma is mindennapjait. Egyetlen fiát három évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel veszítette el. Szívének fájdalma nem múlik, csak csendesül, őrzi emlékét. Unokái és azok családjai a támasza, hiszen szeretettel, gondoskodással veszik körül, segítenek a Nagyinak mindenben, amiben tudnak. Erzsi néni mindig talál magának feladatot, vezeti a háztartást, gondozza gyönyörű virágos kertjét, bevásárol, süt-főz. „Mindent meg tudok csinálni, de néha egy kicsit, éppen, hogy egy kicsit, de elfáradok.” – mondta mosolyogva. Mesélt arról is, hogy szívesen száll buszra és intézi az ügyeket a városban. „Mindenkivel jó barátságban vagyok, és szerencsére nagyon segítőkész is mindenki körülöttem. Legyen szó a szomszédokról, a bolti eladókról vagy a postán dolgozókról. Szeretem az embereket és szeretek velük beszélgetni, de csak azzal, - teszi hozzá - akin látom, hogy valóban figyel, érdekli, amit mondok.”

A születésnapost családtagjai tortával és virággal köszöntötték, és Erzsi néni azt is elárulta, hamarosan érkeznek hozzá a szomszédok, hogy felköszöntsék e jeles napon, ő pedig alig várja, hogy megkínálja őket az általa készített, ízletes süteményekkel.