Mint ismert, Szabadbattyánban egy tizenháromezer négyzetméteres római kori épületkomplexumot rejt a föld, amelynek feltárást 1993-ban kezdte el Nádorfi Gabriella régész, de az épületegyüttes teljes feltérképezése még várat magára. A Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható területen lévő komplexum Pannónia eddig ismert legnagyobb méretű, késő római kori épülete.

 

Nem várt felfedezés

 

A területről az elmúlt hónapokban folyamatosan drónfelvételeket készített a Szent István Király Múzeum munkatársa, Rétfalvi Teofil. A légi felderítés nem várt eredményt hozott: a felvételek újabb, egyértelműen kőből épített épületek nyomát hozták elő az épületkomplexumtól déli irányba.

 

Kovács Loránd Olivér, a Szent István Király Múzeum szakmai igazgatója elmondta, elkészültek a korábbi adatokat georeferálásával, ami azt jelenti, hogy a mai elvárások szerinti pontosságú anyag készülhetett el. Így már össze tudják vetni a korábbi és mostani adatokat. A tervek szerint pedig még idén szeretnék a terület geofizikai felmérését is elvégezni.

 

„Részben a Nádorfi Gabriella által beszerzett adatokból, részben pedig a vele együtt dolgozó egyéb szakmák képviselői által begyűjtött információkból tudjuk, hogy ez az épületkomplexum nem magában állt. Nem egy vidéki villát kell elképzelni, hiszen körülötte utcák, épületek is voltak.” – fogalmazott a múzeum szakmai igazgatója.

 

Településhalmaz 40 kilométer hosszan

 

A geofizikai felmérés segítségével a régészek arra is választ kaphatnak, hogy a Seuso-épületkomplexum területén pontosan mi és hol helyezkedett el. Már Nádorfi Gabriella is felvetette, hogy magát az épületkomplexumot egy belvárosias rész vehette körbe. Ehhez már korábban is rendelkeztek egy-egy adattal a szakemberek, de egészében eddig nem látták a terület egykori utcahálózatát, vagy például egy-egy insula (ókori romai épülettömb) elhelyezkedését sem ismerték pontosan. Ezek beazonosítása hatalmas előrelépés lenne, nemcsak a Seuso-kincsek előkerülési helyszíne tekintetében, hanem azzal kapcsolatban is, hogy pontosan mi is lehet a szabadbattyáni helyszín.

 

„Jelenleg elég szórványos adataink vannak, hiába zajlik a környék kutatása több mint 150 éve az aktuális régészeti módszerekkel. Ebbe beletartozik déli irányban egészen Gorsiumig, illetve északi irányban akár Nádasdladányig is az egykori Sárvíz folyó menti szakasz.” – összegezte Kovács Loránd Olivér.

 

A régészek számára jelenleg az az összkép rajzolódik ki, hogy egy nagyjából 40 kilométer hosszú és a Sárvíz egykori oldalain egy 1-1 kilométer szélesen elterülő településhalmaz húzódhatott itt.

 

Több kikötő a területen?

 

A gorsiumi kikötőt még a 80-as években tárták fel Fitz Jenő vezetésével. Néhány évvel ezelőtt, a jelenlegi Malom-csatorna vízügyi tisztítása során Nádorfi Gabriella feljegyezte, hogy azon falak mennek át. Később Kovács Loránd Olivér iránymutatása mellett találtak egy kicsi magaslatot a területen, a telek tulajdonosa, Simon István pedig hozzájárult a geofizikai mérésekhez – ezekkel sikerült is azonosítani egy épületkomplexumot. Az eredmények szerint egyre biztosabb, hogy kikötő állhatott a területen.

 

„A magaslatról kiderült, hogy az egy természetes földnyelv, amire a rómaiak építettek egy épületet, ami szépen leköveti a folyópart ívét. Ráadásul az épületnek raktár kinézete van, ez azért a római korban nem nagyon lehetett más, mint egy kikötő. Azért vagyok egy kicsit óvatos, mert ezt kijelenteni addig nem lehet biztosan, amíg nem tárjuk fel.” – emelte ki Kovács Loránd Olivér.

 

A mérésekkel tehát sikerült behatárolni a lelőhelyet. Az alaprajz alapján egy klasszikus római épülettípust sikerült azonosítani: jól látszik, hogy van tornáca, portikusza, ami kötelező eleme egy római épületnek. „Mindez azért is izgalmas, mert IV. századi folyami kikötőt birodalmi szinten is keveset ismerünk.” – tette hozzá a szakmai igazgató.

 

A Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható épületkomplexummal kapcsolatban Kovács Loránd Olivér kifejtette: „Mindig az volt a vád az ókori Pannónia területe felé – nagyjából a mai Dunántúlra kell gondolni –, hogy ez egy határszéli provincia, itt csak katonák mozogtak. Ehhez képest a Nádorfi Gabriella által feltárt épület 13 ezer négyzetméteres, hatalmas épületkomplexum volt, tetőtől-talpig kifestve. Ha nem is egy palota volt, akkor is olyan hatalmas épület lehetett, hogy aki építette, annak a felső 5-10 százalékhoz kellett tartoznia, hiszen az ókorban is nagyon gazdagnak kellett lenni ahhoz, hogy egy ilyen volumenű építkezést megengedhessen magának az ember.”

 

A drónfelvétel letölthető a Galériából.