Bárándi László 1934. szeptember 13-án született Csalán, édesapja a Kégl-kastély kocsisa volt. A tizenegy gyermeket nevelő családot a háború már Velence – Tükröspusztán érte, ahol ugyan nagy szegénységben, de annál nagyobb szeretetben éltek és nőttek fel a gyerekek. Amint a visszaemlékezésekből kiderült, Laci bácsi eleven, semmitől nem félő gyermek volt. Örömmel segített édesanyjának, és mivel nagyon szeretett futni, bármikor megtette a Velence központja és Tükröspuszta közötti 7 kilométeres távot, ha például boltba kellett menni. A háztáji gazdaságban dolgozó édesapának és nagyobb testvéreknek az ebédet is így vitte ki. A ’40-es évek végén falujárók felfedezték focitehetségét, a velencei csapatban játszott. Budapestre hívták, de szülei tanácsát követve, maradt Tükröspusztán.

1950-ben kezdett az agárdi állami gazdaságban, ahol traktoros, majd gépkocsi vezető lett, és szinte majdnem a nyugdíjazásáig ott dolgozott. A kétéves tapolcai katonai szolgálatot követően 1958. szeptember 13-án fogadtak örök hűséget hitvesével, akivel 58 évig éltek boldog házasságban. Két leánygyermeket neveltek fel nagy szeretetben egy összetartó, nagy családban. A nyugdíjba vonulást követően is aktívak voltak, hiszen a gyermekek révén négy unoka és két dédunoka hozott örömet mindennapjaikba. Nyolc éve, felesége halálát követően egyedül maradt. Múlt év vége felé az egészségi állapota sokat romlott, így a családnak szüksége volt segítségre. Laci bácsi december óta él a Katolikus Szeretetszolgálat Országos Papi Otthonában, ahol szerető, gondoskodó ápolók és lakótársak veszik körül, biztonságban tölti mindennapjait.

A 90. születésnapján lakótársai verssel, gyermekei és unokái kedvenc csokitortájával köszöntötték. A miniszterelnök gratuláló oklevelét Szabó Bakos Györgyné önkormányzati képviselő, a város ajándékát jókívánságok kíséretében Lehrner Zsolt alpolgármester adta át.

A köszöntésen készült fotók letölthetőek a Galériából.