2024.09.29. 16:55
KÖZLEMÉNY - 2024. szeptember 29. (vasárnap)
Szabó Bakos Györgyné – vagy ahogyan a belvárosiak szólítják, Marcsi – valójában nem akart képviselő lenni. Ám az élet úgy hozta, hogy a fájdalmasan korán távozó Égi Tamás alpolgármester segítőjeként hosszú éveken át dolgozva mégiscsak „megtalálta” őt a képviselői megbízatás. Nem volt egyszerű dolga, hiszen a Belváros egy speciális körzet, annak minden problémájával, de örömével és szépségével is együtt. A városrész képviseletét Lehrner Zsolt alpolgármesternek adja át a most kezdődő ciklusban.
Égi Tamás alpolgármestersége idején, az ő segítőjeként, mondhatni „mindeneseként” kezdett el foglalkozni a Belváros ügyeivel. Jól sejtem, hogy tulajdonképpen nem is akart képviselő lenni?
- Eszembe sem jutott! Meg kell mondanom, 2019 nyarán végtelenül magam alatt voltam Égi Tamás halála miatt, amikor dr. Cser-Palkovics András polgármester megkért, vállaljam el a Belváros képviseletét. Mint mondta, Tamással a betegágyán beszélt, s ő kifejezetten kérte, javasolta, hogy én legyek az utóda. Egy nap gondolkodási időt kértem, meghánytam-vetettem a dolgot, s mivel nagyon tiszteltem, szerettem, úgy gondoltam, ha ő engem erre a nem kis feladatra méltónak talált, akkor a kérésének eleget téve el kell vállalnom a megbízatást.
Aztán nem sokkal később elérkezett 2019 októbere, a helyhatósági választások, amikor a lakók közvetlenül is bizalmat szavaztak Önnek.
- Gyakorlatilag tíz éve dolgoztam már a körzetben, ismertek az emberek, így a munka, a feladat nem volt újdonság. A teljes felelősség ugyanakkor egy kicsit nyomasztott. A 2019-es egy szomorú év volt számomra, akkor halt meg édesapám, majd Égi Tamás is, ebből a lelkiállapotból kellett felráznom magam. Akkor leginkább csak a terhét éreztem a képviselőségnek, de utólag visszanézve talán éppen a sok városrészi feladat húzott ki a „gödörből”.
A covid, majd az energiaválság sem éppen a nyugodt, szisztematikus munkát segítette!
- 2020-ban a járvány miatt megborult minden, amit elterveztünk. Minden erőnket a város működésére kellett fordítani, majd az elszálló energiaárak is több fejlesztést keresztülhúztak. Ugyanakkor a körzetemben ekkor már számos nagyberuházás megindult, gondoljunk csak a Szent István Király Múzeum Fő utcai épületének teljes felújítására, a Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpont építésére, vagy a Bartók Béla tér teljes megújítására. Így – habár látszólag „leállt az élet” – mi közben átadásról átadásra mehettünk, s tényleg egyre szebb lett a történelmi városmag. Ráadásul a belvárosi vendéglátóhelyek közül nem egy számára a túlélést jelentette, hogy a járvány elmúltával az önkormányzat elengedte a kitelepülési, területhasználati díjat. Összességében tehát jól jött ki Székesfehérvár ebből a három évből, amiben nagyon nagy szerepe volt annak, hogy a városvezetés 2010 óta mindig arra törekedett, hogy legyen tartalékkeret a költségvetésben.
A Belváros egy speciális körzet: ez a város „kirakata”, ide érkeznek a turisták, de sokan is laknak itt, nem beszélve az itt működő szolgáltatóhelyek problémáiról. Nehéz volt a sokféle igény között „lavírozni”?
- Amikor a képviselőtársaimat hallottam a körzetük problémáiról beszélni, milyen sok a probléma egy-egy városrészben, azt gondoltam, bárcsak mindössze annyi gond lenne az én területemen is, mint náluk! A Belvárosban minden ügy koncentrálódva, kis területen jelentkezik, illetve sok olyan konfliktus is van, ami máshol nem fordul elő. Ilyen például, különösen a nyári időszakban a vendéglátóhelyek lakókat zavaró éjszakai működése: ha sok a turista, pláne a város nagyrendezvényein, az nagyon jó Fehérvár egészének, hiszen ez mutatja a vármegyeszékhely életteli, vonzó voltát, ugyanakkor az itt lakókat ez zavarja. Egyensúlyt teremteni így nagyon nehéz volt. Nem is mondom, hogy ez száz százalékosan sikerült, mert olyan soha nincs, hogy mindenki elégedett legyen. A lakossági fórumokon érthető módon elsősorban mindig a problémák kerültek elő, ugyanakkor a virágok és a jókívánságok, amit a legutóbbi, búcsúzó fórumon kaptam, tényleg váratlanul ért és nagyon jól esett! Talán tényleg sikerült valami maradandót, valami olyat véghezvinni ebben a körzetben, ami a városban élők örömére, megelégedésére szolgál!
Mik voltak a legjellemzőbb kérések, amikkel a lakók megkeresték Önt?
- Ha a régi, 2010 előtti Belvárost összevetjük a maival, nagyon sok a változás. A terek jelentős része megszépült, igazi ékszerdobozzá vált a terület, sok-sok színes rendezvénnyel, ám közben az itt lakók autóinak száma is többszörösére nőtt. A parkolási gondok miatt nagyon sok kérdés, kérés érkezett folyamatosan. Ezt a problémát próbáltuk azzal enyhíteni, hogy tavaly nyártól a Belváros környéki parkolóhelyeken is elfogadja a Városgondnokság parkolási csoportja a történelmi Belvárosba szóló lakossági parkolóbérleteket. Polgármester úrral arról is beszélgettünk, hogy szükséges lesz felmérni a Belvárosi ingatlanok belső udvarainak helyzetét: melyik van önkormányzati tulajdonban, melyik alkalmas parkolásra. Sorozatos, érdemi egyeztetéssel véleményem szerint el lehetne érni, hogy több autónak legyen hely ezekben a belső udvarokban. Ezzel párhuzamosan az is felmerült, hogy mivel kevés az igazi zöldterület a városrészben, bizonyos udvarokat megnyitva, zöldítve növelni lehetne a közterületek, a kis közparkok számát. Ez nagy feladat lesz az utódom számára!
Mennyire értékeli sikeresnek a Belvárosi magánházak homlokzati felújítását támogató programot?
- Nagyon hasznos programról van szó, hiszen az ide érkezők, a turisták ezeket az utcákat látják, itt sétálnak. Népszerű a program, s általában mindig több épület pályázik, mint amennyit az adott évben támogatni tud az önkormányzat. Sajnos a Covid és energiaválság idején ez a tétel is kikerült a költségvetésből, úgyhogy van lemaradás ezen a téren is. Nem egy épület újult meg ezzel az összefogással az elmúlt években, remélem, folytatódhat ez a program! És ha már az utcakép szóba jött: zajlik a Géza nagyfejedelem tér felújítása, az elmúlt években – teljes közműcserével – elkészült például a Prohászka, a Kis Budai út, valamint a Kégl György és a Távirda utca felújítása, gyönyörűen megújult a Vörösmarty tér is. Amikor 2022 végén sikerült az energia beszerzésre olcsóbb szerződést kötni, egy kisebb összeg felszabadult, amit apróbb, de esztétikai szempontból fontos fejlesztésekre költhettek a képviselők. Ekkor sikerült a Prohászka Ottokár utca Budai úttól a 16-os számú házig húzódó járdaszakaszát felújítani és a volt húsbolt és a képkeretező közötti régi, aszfaltos beugró helyét parkosítani. A Gyümölcs utca egy részén, a Munkácsy Mihály Általános Iskola mellett régóta hiányzott a közvilágítás, ezt is sikerült idén megvalósítani. Persze, maradt bőven még feladat, például a Szent István tér, a Kossuth utca, Jókai, Oskola, Basa, Bástya utcák felújítása (természetesen közműcserével együtt), amelyekhez nagyobb, állami forrás bevonása is szükséges lenne, illetve egy kicsit messzebb pedig a Károly János utca rendbetétele is nagyon fontos lenne.
Most, hogy nem kell majd a Városházára és a közgyűlésekre járni, nem fog unatkozni?
– Ó, biztosan nem! Csókakőn van egy nagy telkünk, ott mindig sok a teendő, már gyakorlatilag ki is költöztünk. Aztán ott van a hat unokám is, akikkel van mit bepótolni, mert miközben én itt teljesítettem a vállalt szolgálatomat, többségük szépen felnőtt, azonban igyekeztünk minél több időt velük is tölteni. Jól fog esni egy kis nyugalom is, de ha visszagondolok, tulajdonképpen nem is volt olyan nehéz megoldani a képviselői feladatokat. A Polgármesteri Hivatal kollégáihoz és az önkormányzati cégek dolgozóihoz is bármikor fordulhattam, mindenben segítettek! Ezúton is szeretném megköszönni segítőkész munkájukat. Polgármester úr is mindig szívesen fogadott – persze, volt, amikor a nyakára kellett járni egy-egy ügyben (megjegyzem, ez ritkán fordult elő hiszen legtöbbször azonos véleményen voltunk), hogy a lakók és az én elképzeléseim pénzügyileg és önkormányzati szinten is támogatást kapjanak. De nem panaszkodom, hiszen mi más lett volna a dolgom?!
A Szabó Bakos Györgyné önkormányzati képviselővel készült interjú, képekkel illusztrálva elolvasható a városi honlapon.
Szöveg: Házi Péter
Fotók: ÖKK
